A napokban sokat gondolkodtam, hogy írjam-e tovább a blogot. Úgy néz ki ugyanis, hogy a való életben a történet a végéhez közeledik és mivel már tudom, hogy mi az, nem biztos, hogy van értelme.

Nagyon nehezen szántam rá magam erre a bejegyzésre is. Kicsit össze vagyok most zavarodva, nehéz sorrendben összerakni a történteket a fejemben, de igyekszem.

Holnap megyünk az osztállyal kirándulni. Ráadásul a barátnőm, aki tartja bennem a lelket, nem jön. Lehet jobb lenne, ha nem mennék én sem. 
A másik két barátnőm rábeszél, hogy menjek, jó lesz. De két nap a városban, ahol lakik, úgy, hogy nem láthatom. A tudattól is rosszul vagyok. De már nem szeretem. Meggyőztem magam, hogy ez így van. Így kell, hogy legyen...!
Belemegyek... Megpróbálom eljátszani, hogy minden rendben és el is hitetem ezt magammal! 😊

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de ha szomorú vagyok, akkor  úgy érzem szinte minden szomorú dal szövege illik rám, nagyon azonosulni tudok vele. Van is erre egy idézet:

"Amikor boldog vagy, élvezed a zenét. De amikor szomorú vagy, megérted, hogy miről szól a dalszöveg."

Számtalan dalról is Ő jut eszembe. 

Eltelt négy hónap, hogy nem láttam. Már örültem, hogy egyre kevesebbet gondolok rá. Erre tessék, megint befészkelte magát a fejembe. Miééért? 
Holnap megyek, ott leszek "közel" hozzá. Nem bírom a tudatot, hogy láthatnám, de nem fogom. Egész éjszaka forgolódom. Mit csináljak? 

Mióta csak láttam, folyamatosan rá gondolok. Próbálok ésszerű magyarázatot találni arra, hogy miért ne menne ez? Fiatal vagyok, messze van, van barátom, biztos csak szórakozik. De nem úgy tűnik, szinte minden nap keres, esténként felhív. Ha nem érdekelném biztos találna mást, hisz ahol Ő lakik, olyan lányok százával vannak, akik mellett labdába sem rúghatok…

Eltelt 3 év. Életemben először az virít a nevem mellett: Kapcsolatban. Előtte csak buta kis próbálkozásaim voltak arra, hogy egy értelmes pasit kifogjak. De ez most igazi, érzem. Szeretem és ő is szeret.