Sziasztok!

Maszat vagyok. Nem, tényleg nem ez az igazi nevem, de azt inkább fedje homály. Ez amolyan "névtelen" blog lesz. Helyeket, neveket valószínűleg nem fogok használni, vagy ha igen, akkor nem pontosan. Nem szeretnék a bloggal senkit megbántani, kellemetlen helyzetbe hozni.
Egyébként nem vagyok öreg, a húszas éveim elejét taposom.

Nem tudom, hogy valaki fogja-e olvasni a blogomat. Igazából nem is ez a cél. Rengeteg gondolat fogalmazódik meg a fejemben nap mint nap. Úgy gondolom segítek vele magamon, ha lepötyögöm őket. Néha rám tör, hogy kiírjam magamból, mert úgy érzem megőrülök, sírni lenne kedvem tőle, de az azért elég gázul nézne ki, ha a buszon vagy az utcán egyszer csak elbőgném magam. :D

Szóval, ha valaki magára ismer a történetben, hogy jéé ez én vagyok! Akkor lehet, hogy úgy van.. :D Ha pedig esetleg valaki járt már hasonló cipőben, az ossza meg velem a tapasztalatait, adjon tippeket, hogy élhetem túl, vagy mit csináljak :) Mindenkitől szívesen fogadok észrevételeket kommentben. :)

Ismerek egy fiút (Ő).. évek óta. Igaz csak egyszer találkoztunk, de számomra már akkor is nagyon fontos volt. Ugorjunk is vissza kb 9 (jézusooooom) évet...

9 éve…

Amikor kislány voltam, falun laktam. Voltak barátnőim, de mivel nem sok kikapcsolódási lehetőség volt – az utcán való sétáláson, esetleg fagyizáson kívül – így elég sokat voltam egyedül. Ha unatkoztam és el akartam tölteni az időmet, elég sokszor használtam a számítógépemet. Egy nap rátaláltam egy oldalra, ami érdekesnek tűnt, majd idővel kiderült, hogy teljesen meg fogja változtatni az életemet.

Az oldalon virtuális állatokat lehetett gondozni, etetni, tanítani. Volt rajta egy chat is. Gyakran használtam ezt a funkcióját, rengeteg jó fej embert megismerhettem itt és nem kellett semmit sem szégyellni, hiszen úgysem ismernek.
Volt egy fiú, akinek a neve is már vonzó volt, valamiért kitűnt mindig nekem a többiek közül. Azt, hogy ráírjak sosem kockáztattam meg. Viszont Ő megtette. Ekkor már nem csak a képe és a neve tetszett nagyon. Olyan stílusa volt, amilyen senkinek, ami másodpercek alatt, ha még lehetett, még vonzóbbá tette Őt. Az MSN-korban történt mindez, így nem kellett sok idő ahhoz, hogy a chatről áttérjünk oda.
Ha láttam, hogy fent van, alig vártam, hogy írjon. Volt, hogy azért jelentkeztem ki-be (ez akkor elég sok ember szokása volt), hogy hátha észrevesz és ír. Azt soha nem mertem volna akkor bevallani, hogy bejön. Hát hoogy!? 13 éves voltam, ő 21… esélytelen. Igazából örülhettem, hogy egyáltalán szóba állt velem…
Nem tudom mennyi idő telhetett el, de egyszer kirakott egy képet, amin egy lánnyal volt. Ekkor szakadt meg először és meglehetősen sok időre a kapcsolatunk.