Mióta csak láttam, folyamatosan rá gondolok. Próbálok ésszerű magyarázatot találni arra, hogy miért ne menne ez? Fiatal vagyok, messze van, van barátom, biztos csak szórakozik. De nem úgy tűnik, szinte minden nap keres, esténként felhív. Ha nem érdekelném biztos találna mást, hisz ahol Ő lakik, olyan lányok százával vannak, akik mellett labdába sem rúghatok…

Az is folyamatosan bennem van, hogy nem akarok neki csalódást okozni. Hiszen sokkal tapasztaltabb nálam. Én még kislány vagyok hozzá képest, egyetlen normális kapcsolatom volt. Nem valószínű, hogy meg tudnám neki adni azt, amire vágyik, amit egy vele egyidős lány simán. Nem akarom elvenni tőle az időt, ha esetleg nem úgy alakul, ahogy szeretnénk. Szem előtt kell ugyanis tartanunk azt a tényt, hogy 8 év van közöttünk…

De mégis felveti újra: „Ha te nem tudsz jönni, majd megyek én. Találkozzunk!”  Bepánikolok. Most komolyan? Ennyire megfogtam? Eljönne ide értem? Annyira szeretném, de nem megy. Belehalok, ha utána nem láthatom minden nap.

Amúgy is, hogy mondom el a szüleimnek, hogy imádok valakit, akit csak egyszer láttam és több száz kilométerre lakik tőlünk?

Hosszú, több napos gondolkodás után elengedem Őt és próbálom elhitetni magammal, hogy jó és boldog a kapcsolatom... Elhitetem ugyanakkor vele is, hogy nem szeretem, hogy a barátom fontosabb nála. Pedig ez sosem volt ...azóta sem. Életemben nem hallottam még olyan csalódott hangot, mint amikor utoljára beszéltem vele telefonon...:(